Цитата с венгерского сайта.
Értékelés:
Az AOR és a heavy metal - jóllehet mindkettő a rock kiterjedt családjába, azon belül is a "keménykötésűbb" ágába tartoznak - eltérő művészi beállítódást, világszemléletet, dallam és ritmusérzéket kívánnak. Ezért is ritka az olyan zenész, ki mindkét műfajban maradandót, a környezetében magas színvonalút tud létrehozni, mégpedig úgy, hogy nem válik hiteltelenné.
Daczi Zsolt egyike ezeknek a zenészeknek, ráadásul neki nemhogy mindkét műfajban sikerült ez a bravúr, de egy olyan világot is képes volt létrehozni, melyben jól megfér egymás mellett az AOR érzékeny, finom dallamossága a metal riffelős erejével. Arról nem is beszélve, hogy korábbi munkáinál fogva - Carpathia Project - egy komolyabb, szinte a rock "krétakörét" is elhagyó bizonyítékát rakta le az asztalra annak, miszerint nem lehet egyetlen dimenzióba beleerőszakolni zenei tehetségét.
Éppen ezért a Bikini, Ómen és a már említett project sem tudta teljesen lefedni a világ felé kifejezendő művészi hitvallását: talán ezen oknál fogva próbált egy olyan lemezt alkotni, mely sokszínűségénél fogva sem eklektikus, s mely a számára fontos emberi környezeten keresztül próbálja bemutatni eddig inkább csak sejtett, mint prezentált zenei világ-részét.
Az elkészült album egy olyan rock-csokor, melyben megtalálhatjuk szívünknek minden kedves virágát, egy olyan zenei paletta, melyen a művész színvilága remek képet alkot a vásznon. Eme zenei sokszínűségben persze olyan nevek is segítettek, mint az énekes, Gubás Tibor, és Rudán Joe, a nem régen szintén remek szóló albummal jelentkező Hirlemann Bertalan, Zsoldos Tamás, Markovics Dénes - ki saxofonjával tágítja ki a rock univerzumot - ,Nagyfi Zoltán, Jánky Zsolt, és Sebők Judit. A számtalan eltérő zenei kvalitás mégsem tördelte apró darabokra ezt a lélek-tükröt: jóllehet a dalok zöme a bensőségesebb hangulatú AOR stílusban íródott, a keményebb pillanatok ugyanúgy szervesen illeszkednek a számokba, mint a már - már jazz-es elmélkedések.
Megannyi hangulati pillanat - megannyi rock árnyalat, legyen az a szinte metalos felütésű Hová tűnt, a bluesos Temesvári Vasárnap, az AOR, filmzenés hangulatú Ki Rabol Álmot a Szívbe, a csodás, jazzrockos lírai Ébredés : mind egy -egy remek stílusgyakorlat, a maga nemében is kategóriájának kiemelkedő képviselője. Hallgassuk csak meg a Bluesland delta bluesban gyökeredző kezdő riffjét, vagy a Funky Train stílus-meghatározó ütemeit -talán Michael Schenkert hallottam legutóbb ilyen könnyedén játszadozni a stílusok között. Személyes kedvencem a szintén ősblues ihletésű Szállj a Felhőkkel, melynek keserédes elvágyódása az egész lemez hangulati lenyomatát adja.
Összegzés:
Daczi Zsolt egyszerre jelenünk és múltunk művésze, olyan időutazó, ki azt az értéket tudja megragadni és közvetíteni , mely kortalan és időtálló. Hallgassuk hát a lemezt, üljünk be a stílusvonatba, hogy eljuthassunk a végcél - egy ember művészi önkifejezési sikerének állomásához.
http://www.hardrock.hu/?q=node/2291